Eperjes lelkiismerete

„És akkor mit kezdjünk Eperjes lelkiismeretével, mert, a színész, mint állította, lelkiismereti okok miatt döntött a távozás mellett. Mint mondta, több minden bántotta, amelyek a Nemzetiben történtek. Emlegetett a színpadon falloszt viselő püspököt, illetve számára elfogadhatatlan csókjelenetet két férfi között, érthetetlen nemváltásokat Shakespeare egyik darabjában, ráadásul ebben ő is személyesen érintett, hiszen az Ahogy tetszikben egy parasztlányt játszott. Eperjes lépten-nyomon hangoztatja, hogy ő egy hívő ember. Ez tiszteletet parancsoló, nincs is vele semmi baj.

Csakhogy az viszont legmegengedőbben megmosolyogtató, hogy a magánemberi erkölcsi szabályai és a művészi elfogadás között próbál határokat felállítani. Azt mondja ő is játszik gyilkost, de azért mindennek van határa. Egyet felejt el, hogy a művészi szabadságnak, Vidnyászky világszínház felé kacsingató koncepciójának bizony nem szabad, hogy határa legyen. Ha korlátozzuk, akkor a lényegétől fosztjuk meg. Ezt Eperjesnek színészként, rendezőként illene megértenie és akkor a lelkiismeretével könnyebben elszámolhatna.”